Matematikai reakciókinetika: a paritássértési energiától a nanorészecske-növekedésig

Abstract

A matematikai módszerek használata az egyes természettudományokban különböző mélységű. Noha a kémiában nagy hagyománya van a szigorú matematikai alapokon nyugvó, teljes mértékben kvantitatív összefüggések keresésének, és ehhez magyar kutatók is igen jelentős mértékben hozzájárultak a reakciókinetika területén különösen is,1-9 manapság mégis elsősorban a kémia új anyagok előállítást célzó, matematikai összefüggéseket kevésbé kereső irányzata vált dominánssá a vezető nemzetközi szakirodalomban. Ennek sajnálatos következménye, hogy míg korábban a kvantitatív kiértékelési módszerek alkalmazásához szükséges szaktudás meglehetősen általános volt a kutatóvegyészek körében, napjainkra ez sokkal korlátozottabbá vált, lényegében az analitikai kémia kemometriai jellegű problémáira korlátozódik. Ugyanakkor a tudományos jelenségek matematikai összefüggéseken alapuló leírása annyira sikeresnek bizonyult az elmúlt évszázadokban, hogy a mérvadó kémikusok előző bekezdésben leírt elfordulását a kvantitatív kiértékeléstől nem indokolják tudományos érvek, így ez minden bizonnyal átmeneti jelenség, amely egy-két évtizeden belül túlhaladottá válik. Az ebbe vetett hit hatotta át eddig az eredetileg a Debreceni Egyetemen, majd később a Pécsi Tudományegyetemen működő matematikai reakciókinetikai kutatócsoport tevékenységét. Ez a tudományos munka nem pusztán a matematikai összefüggések megtalálását célozta, hanem stratégiai elem benne az is, hogy a más kutatók által publikált, de lényegi kvantitatív értelmezés nélkül maradt adatok feldolgozásával bizonyítsa azt, hogy ezen összefüggések valóban fontos új felismerésekkel gazdagítják a tudományt. A jelen közlemény az ebben a szellemben készült, mintegy 35 cikk és könyvfejezet anyagából mutat be teljességre nem törekvő válogatást.