Urban Transformations of Kharkiv’s Large Housing Estates •

Kharkiv is the second largest city of Ukraine with a unique history of urban housing development. In the 20th century it became a field of large housing construction. More than 10 large housing estates were constructed in the period between the second half of 1950s–late 1980s following the Soviet method of prefabricated construction, which was introduced into urban planning in connection with the radical change of all architectural and construction activities in the USSR. This paper explores factors of post-socialist urban development (after the change of political regime in Ukraine in 1991) of the case study large housing areas. For the purpose of the study, two Kharkiv large housing areas were selected – Novi Budynky and Pavlovo Pole, which were designed and built in the same period (late 1950s) and were the first residential areas of Kharkiv built according to the new planning principles of Soviet prefabricated construction. Pavlovo Pole is a large housing estate located not far from the historic center regarded as a good quality housing area, intended for the Soviet “intelligentsia” while Novi Budynky is often a stigmatized area constructed mainly for the factory workers. Key research questions are: description of the history of construction and development of Pavlovo Pole and Novi Budynky large housing estates; comparison of the specific features of their design and construction; to determine how these large housing estates are connected with the rest of the city spatially and in terms of socio-cultural aspect, in particular with the city center; to identify the reasons and content of key urban transformations in the large housing areas, such as: demolition of houses and new construction, reduction of the area of public recreational function, appropriation of deserted areas, etc. Harkov Ukrajna második legnagyobb városa, amely egyedülálló történettel rendelkezik a városi lakásfejlesztés területén. A 20. században nagy lakásépítkezések zajlottak: az 1950-es évek második fele és az 1980-as évek vége közötti időszakban több mint 10 nagy lakótelep épült Harkovban az előregyártott építés szovjet módszerét követve, amelyet a Szovjetunióban az összes építészeti és építési tevékenység radikális változásával összefüggésben vezettek be a várostervezésbe. Ez a tanulmány az 1991-es ukrajnai rendszerváltás utáni posztszocialista városfejlesztés tényezőit vizsgálja két harkovi nagy lakótelepen. Novi Budynky és a Pavlovo Pole, a város első nagy lakótelepei, melyeket az 1950-es évek végén terveztek és építettek a szovjet előregyártott építés új tervezési elveinek megfelelően. Pavlovo Pole a történelmi központhoz közeli, ma is jó minő-ségű lakóterületnek tekinthető, amit a szovjet „értelmiségnek” szántak, míg Novi Budynky gyakran stigma-tizált városrész, amelyet elsősorban a gyári munkásoknak építettek. A legfontosabb kutatási kérdések a következők: Pavlovo Pole és Novi Budynky nagy lakótelepei építésének és fejlődésének története; tervezésük és kivitelezésük sajátosságainak összehasonlítása; annak meghatározása, hogy ezek a nagy lakótelepek hogyan kapcsolódnak a város többi részéhez, különösen a városközponthoz térben és társadalmi-kulturális szempontból; a nagy lakóövezetekben zajló, kulcsfontosságú városi átalakulások okainak és tartalmának azonosítása, mint például: házak bontása és új építés, a nyilvános rekreációs területek csökkentése, elhagyatott területek kisajátítása stb.