A PRISM-teszt papír-ceruza változatának alkalmazása a krónikus gerinceredetű fájdalom vizsgálatában

Elméleti háttér: A gerinceredetű krónikus fájdalom multidimenzionális, komplex élmény, amelynek mérésére önbeszámoló alapú és megfigyeléses standardizált vizsgáló eljárások egyaránt rendelkezésre állnak. A tesztek és tünetbecslő skálák előnye, hogy a fájdalomélmény meghatározói elkülönülten vizsgálhatók a segítségükkel, bár a felvételük időigényes és komplexitásuk miatt a kitöltésük nehézséget jelenthet, ezért ezek az eszközök a klinikumban csak korlátozottan használhatóak. Cél: Kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a PRISM-teszt (Pictorial Representation of Illness and Self Measure, Betegség és Szelf Képi Reprezentációs Vizsgálata) önkitöltéses papír–ceruza tesztként alkalmazva miként képes megragadni a fájdalomélmény különböző dimenzióit, így milyen előnyökkel járhat a használata a klinikai gyakorlatban. Módszerek: 104 krónikus gerinceredetű fájdalommal élő beteg vett részt a kutatásban, közülük 38 férfi és 66 nő, átlagéletkoruk 58 (SD = 15,75) év. Eredmények: A PRISM-teszt változói közül az Én-kör és a fájdalomkör közötti távolság (SIS), illetve a körök elhelyezkedése mentén létrehozott változók képesek voltak megragadni a fájdalom és a különböző pszichés tényezők közötti összefüggéseket, míg a fájdalmat szimbolizáló kör területe (IPM) erre nem volt alkalmas. A PRISM-teszttel nyerhető kvantitatív adatok alapján a SIS-érték szignifikáns, negatív irányú kapcsolatot mutat a fájdalomkatasztrofizációval (rs = –0,24; p = 0,023), a fájdalommal kapcsolatos tehetetlenséggel (rs = –0,27; p = 0,010), a fájdalomhoz fűződő munkával kapcsolatos mozgástól való félelemmel és elkerülő magatartással (rs = –0,21; p = 0,040), illetve a depresszió (rs = –0,43; p < 0,001) és az állapot- (rs = –0,35; p = 0,006), illetve vonásszorongás (rs = –0,23; p < 0,000) mértékével. Emellett szignifikáns különbség mutatkozott a fájdalom katasztrofizációja (Z = –2,432; U = 582,5; p = 0,015), a rumináció (Z = –2,249; U = 637,5; p = 0,025), a tehetetlenség (Z = –2,492; U = 577,5; p = 0,013), a munkával (Z = –2,404; U = 678,5; p = 0,016) és fizikai aktivitással (Z = –1,961; U = 772,5; p = 0,050) kapcsolatos, illetve összesített (Z = –2,399; U = 643,5; p = 0,016) félelem-elkerülési hiedelmek, illetve a depresszió (Z = –3,188; U = 640, p = 0,001) és a vonásszorongás (Z = –2,592; U = 656,5; p = 0,010) mértékében azok között, akiknek a fájdalomköre sértette az Én-kör határait és akiknek a fájdalom- és Én-köre kívül esett egymáson. Következtetések: A PRISM rajzteszt bizonyíthatóan képes megragadni a fájdalomélmény – kezelés szempontjából – releváns meghatározóit, így klinikailag hasznos vizsgáló eljárásnak tekinthető. Klinikai alkalmazhatóságával kapcsolatban beigazolódott, hogy az eszköz alkalmas azon betegek azonosítására, akik számára hasznos lehet átfogó pszichológiai vizsgálat a szomatikus kezelésüket megelőzően.