Szerbek Budán és az Egyetemi Nyomda

A budai Tabánban a 18. században és a 19. század első felében élte virágkorát a szerb közösség, amelynek a városrész a másik nevét (Rácváros) is köszönheti. A budai szerb ortodox székesegyház 1949–1950 telén történt lerombolásával nemcsak a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye főtemploma, hanem a köré szerveződő, legalább háromszáz éves múltra visszatekintő szerb közösség is megszűnt. A lebontott budai szerb templom megmaradt tárgyanyagán túl azonban a tabáni szerbség emlékezetét őrzik – közvetve vagy közvetlenül – a budai Egyetemi Nyomda cirill betűs, szerb kiadványai is. Mivel a nyomda cirill tevékenysége 1796 és 1850 között volt a leginkább meghatározó a magyarországi, illetve az egyetemes szerbség története szempontjából, éppen ez az a korszak, amelyből a budai szerbekre vonatkozóan is értékes adatokat nyerhetünk termékeiből, illetve az azokra vonatkozó levéltári forrásokból. A dolgozat az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött dokumentumok alapján azt vizsgálja, hogy a tabáni szerbek – beleértve a Budán huzamosabb ideig tartózkodó szerb értelmiségieket – miként vettek részt a budai Várban működő nyomda munkájában, milyen nyomtatványok megjelenését támogatták előfizetőként, vagy rendelték meg saját céljaikra. Ezekből nemcsak könyvkultúrájukra, műveltségi orientációjukra, hanem társadalmi szerepvállalásukra, gazdasági erejükre, identitás- és nemzettudatuk alakulására nézve is vonhatunk le bizonyos következtetéseket.