Zene és hangzások a tájépítészetben

A cikk a zene és a hangzások tájépítészeti alkotásokban betöltött szerepét és alkalmazásának alternatíváit tárja fel, illetve az akusztikus környezet tudatos tervezésének jelentőségére hívja fel a figyelmet. Ennek megalapozásaként összefoglalja a szabadterek jellegzetes akusztikus ingereinek környezetpszichológiai aspektusait, majd az utóbbi körülbelül 25 év témára vonatkozó, angol nyelvű szakirodalmából válogatva összegzi a kísérletekkel és megvalósult példákkal bizonyított tervezési elveket. Ezzel sorvezetőt biztosít az akusztikus környezet tudatos befolyásolásának módszertanához számos külföldi és magyar példán keresztül bemutatva az ún. ’soundscape design’alkalmazási lehetőségeit. A téma ismertetése az általános irányelvektől halad a tájépítészet egyes részterületein alkalmazható szempontokig kitérve például a funkciókínálat és -elrendezés meghatározására, a térfalak tervezésére, a növényalkalmazásra, anyaghasználatra, fenntartásra vagy akár vízarchitektúrák és művészi alkotások integrálására a koncepcióba az akusztikus tervezés nézőpontjának figyelembevételével. Bár a cikk alapvetően a zene és hangzások hanghatásokként való megközelítésére fókuszál, egy rövid fejezetben a zenetematika vizuális megjelenítésének eseteit is összegyűjti. Végül kitér a téma egy speciális alkalmazási lehetőségére, a zenés játszóterekre, ahol különösen koncentráltan van jelen a zene akusztikus és vizuális formában egyaránt. Általánosan elmondható tehát, hogy számos tájépítészet ieszköz és jó példa ismert az akusztikus tervezés elveinek megvalósítására, amelyek átgondolt alkalmazásával sokkal élhetőbb és karakteresebb szabadterek hozhatók létre városainkban.