{"title":"A diffúz nagy B-sejtes limfóma osztályozása és kezelési lehetőségei","authors":"Lajos Gergely, Zsolt Nagy","doi":"10.1556/2068.2024.10004","DOIUrl":null,"url":null,"abstract":"A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) a leggyakoribb agresszív non-Hodgkin limfóma. Az első vonali kezelésre nem reagáló vagy visszaeső betegek (r/r DLBCL) nagy kihívás a kezelőorvos számára. A betegséget ma a WHO2022 felosztás alapján csoportosítjuk, és rendelkezésre állnak génexpressziós profil és újgenericáiós szekvenálás (NGS) alapú felosztások, melyek segítenek az egyes esetek pontos karakterizálásában. Az első vonali kezelésben közel 20 év után a polatuzumab-vedotin alkalmazása hozta az első pozitív eredményt, több mint 6%-kal növelve a hatást. Az r/r DLBCL kezelésében forradalom ment végbe, számos CAR-T-kezelés (axi-cel, liso-cel, tisa-cel) érhető el már 2. vonaltól. Az elért eredmények lényegesen jobbak, mint eddig bármi más kezeléssel. A bispecifikus antitestek (glofitamab, epcoritamab) alkalmazásával 3. vonaltól szintén nagyon kedvező hatást tudunk elérni, úgy, hogy a kezelést bármely hematológiai kezelő centrum tudja alkalmazni. Idősebb betegeken nagyon hatásos és biztonságos a loncastuximab-teserine monoterápia, mely szignifikánsan meg tudja nyújtani ezen betegek túlélést. A tafasitamab+lenalidomid kombináció alkalmazása is jelentősen kedvezőbb eredményt adott, mint a korábbi salvage kezelések.A cikkben a szerzők igyekeznek összefoglalni mindezen újdonságokat, segítve az olvasót, hogy tájékozódni tudjon a DLBCL kezelésében elérhető legújabb kezelések között.","PeriodicalId":506625,"journal":{"name":"Hematológia–Transzfuziológia","volume":"21 12","pages":""},"PeriodicalIF":0.0000,"publicationDate":"2024-06-03","publicationTypes":"Journal Article","fieldsOfStudy":null,"isOpenAccess":false,"openAccessPdf":"","citationCount":"1","resultStr":null,"platform":"Semanticscholar","paperid":null,"PeriodicalName":"Hematológia–Transzfuziológia","FirstCategoryId":"1085","ListUrlMain":"https://doi.org/10.1556/2068.2024.10004","RegionNum":0,"RegionCategory":null,"ArticlePicture":[],"TitleCN":null,"AbstractTextCN":null,"PMCID":null,"EPubDate":"","PubModel":"","JCR":"","JCRName":"","Score":null,"Total":0}
引用次数: 1
Abstract
A diffúz nagy B-sejtes limfóma (DLBCL) a leggyakoribb agresszív non-Hodgkin limfóma. Az első vonali kezelésre nem reagáló vagy visszaeső betegek (r/r DLBCL) nagy kihívás a kezelőorvos számára. A betegséget ma a WHO2022 felosztás alapján csoportosítjuk, és rendelkezésre állnak génexpressziós profil és újgenericáiós szekvenálás (NGS) alapú felosztások, melyek segítenek az egyes esetek pontos karakterizálásában. Az első vonali kezelésben közel 20 év után a polatuzumab-vedotin alkalmazása hozta az első pozitív eredményt, több mint 6%-kal növelve a hatást. Az r/r DLBCL kezelésében forradalom ment végbe, számos CAR-T-kezelés (axi-cel, liso-cel, tisa-cel) érhető el már 2. vonaltól. Az elért eredmények lényegesen jobbak, mint eddig bármi más kezeléssel. A bispecifikus antitestek (glofitamab, epcoritamab) alkalmazásával 3. vonaltól szintén nagyon kedvező hatást tudunk elérni, úgy, hogy a kezelést bármely hematológiai kezelő centrum tudja alkalmazni. Idősebb betegeken nagyon hatásos és biztonságos a loncastuximab-teserine monoterápia, mely szignifikánsan meg tudja nyújtani ezen betegek túlélést. A tafasitamab+lenalidomid kombináció alkalmazása is jelentősen kedvezőbb eredményt adott, mint a korábbi salvage kezelések.A cikkben a szerzők igyekeznek összefoglalni mindezen újdonságokat, segítve az olvasót, hogy tájékozódni tudjon a DLBCL kezelésében elérhető legújabb kezelések között.