A metaforizációs folyamatok szerepe az el- igekötős igék jelentésének létrehozásában

Abstract

A dolgozat az el- igekötős igék teljes állományára támaszkodva vizsgálja a metaforizáció szerepét a jelentésalkotásban kognitív keretben, a forráshely – ösvény – célhely (source path goal) sémát középpontba állítva. Alapkoncepciója értelmében a konkrét irányváltoztatást kifejező funkciók különféle képi sémák hordozói, a metaforikus jelentéscsoportok pedig a képi sémákat forrástartományként kiaknázó fogalmi metaforák nyelvi reprezentációi. Ez a megközelítés egyfelől megvilágította a konkrét és absztrakt jelentések szerves kapcsolatát, másfelől egyértelműsítette, hogy az el- igekötős igék a rossz fogalmához rendelhető eseményszerűségek, állapotok széles körének megjelenítői. Így: a megszűnés, fizikai megsemmisülés távolodás; az izolált állapot távolodás; a félelem, a félelem keletkezése távolodás; az öntudatlanság távolodás; a hiba/ a rossz az egyenes iránytól való távolodás; a rossz, a hiányos állapot elérése távolodás stb.