Adatok a dunai hajómalmok régészetéhez

Abstract

Absztrakt A tanulmány a Közép-Duna-medence hajómalmokkal kapcsolatba hozható hajómaradványait veszi sorra. A hajómalmokhoz kapcsolható legkorábbi leletanyag a 14. század második-harmadik évtizedére keltezhető, és jól illeszkedik az írásos források adataival. A kiterjesztett monoxyl technika egészen a 19. század elejéig megfigyelhető a malomhajók építészetében, amely egyrészt folyamatosságra utal a középkori és újkori magyarországi hajóépítészetben, másrészt anakronisztikus technológiai megoldás az európai (folyami és tavi) hajóépítészet fejlődésének tükrében, magyarázata a célszerűség, a rendelkezésre álló jó minőségű, nagy méretű tölgy rönkök elérhetőségében feltételezhető. Első ízben sikerült felmérni mesterségesen kialakított hajóteleltető medencét, a lelőhelytípus további kutatása jelentős eredményeket ígér, különösen az újonnan definiált „többcélúan hasznosított, különleges adottságú vízterületek” esetében.