Rostirányban tömörített faanyag nyúlási tartalékának bizonyítása húzóvizsgálatokkal

Abstract

A tanulmány a faanyag rostirányú tömörítésekor keletkező nyúlási tartalék elméletének bizonyításával foglalkozik. A tömörítési eljárás után a faanyag sokkal jobban hajlíthatóvá válik, továbbá a hajlításhoz kifejtett erőszükséglet is csökken. A 20% mértékű tömörítés utáni 1 perces fixálás végére a bükk mintáknál a nyomófeszültség átlagosan 72,3%-ra csökkent, míg a tölgyeknél 65,6% volt a változás. A maradó rövidülés ekkor 3–5%. A 3 órás fixálás végére bükk esetében 37,1%-ra, tölgynél 27,9%-ra csökkent a nyomófeszültség, 12–18% maradó rövidülést eredményezve. A kezeletlen bükk minták húzóvizsgálatánál átlagosan 1,76 kN maximális húzóerőre volt szükség, mely 1,55 mm rostirányú méretnövekedést okozott. A röviden fixált mintáknál 1,06kN erő 3,66 mm méretnövekedést, míg a hosszan fixáltaknál 0,85 kN erő 8,79 mm méretnövekedést okozott. A tölgyeknél ugyanígy alakultak a tendenciák. A magasabb nedvességtartalom lényegesen nagyobb rostirányú méretnövekedést biztosított a húzóvizsgálatok során. A nyúlási tartalék meglétét egyértelműen sikerült igazolnunk.