A térdsérülések és a dinamikus térd valgus közötti kapcsolat feltárása

Abstract

A nemzetközi szakirodalomban a térdsérülések, keresztszalag szakadások sokszor visszavezethetők az alsó végtag izomzatának nem kielégítő működésére, illetve izomgyengeségére. A statikusan, illetve dinamikusan mért megnövekedett értéket mutató Q (quadriceps) szög – az eddigi vizsgálatok alapján – erősen korrelál a térdfájdalommal, illetve a térdsérülések kialakulásának kockázatával. A Q szög a combfeszítő izom (m.quadriceps femoris), azon belül is az egyenes combizom (rectus femoris) eredési pontjától, vagyis az elülső alsó csípőtövistől kiinduló, és a térdkalács középpontján átmenő egyenes, valamint a sípcsonti érdesség és a térdkalács középpontján átfutó egyenes által bezárt szög. A funkcionális tesztek – pl. egylábas guggolás, lépcsőn járás, lépcsőről lelépés – során tapasztalt, medial irányba befelé billenő térd, azaz a dinamikus valgus helyzetbe forduló térd, izomgyengeségre enged következtetni, mely a sérülés kialakulása szempontjából rizikófaktornak tekinthető. A prevenció manapság a statikusan mért Q szög helyett inkább a dinamikus helyzetben realizálható Q értéket veszi figyelembe. A megnövekedett Q érték szerepet játszik az oszteoartritisz, keresztszalag sérülés, patellofemoralis fájdalom és egyéb térdproblémák kialakulásában is. A dinamikus Q szög értéke a nemzetközi kutatások alapján rendszeres fizikai aktivitással, illetve alsó végtagra kiterjedő mozgásprogrammal sikeresen és eredményesen csökkenthető. A mozgásterápiának igen jelentős szerepe jut mind a népesség átlag egészségi állapotának a fejlesztésében, mind pedig a sportolók és versenyzők sérülés megelőzésében. Az erőfejlesztő edzések technika javító edzésekkel együtt még inkább hatásosnak bizonyultak.